Hugó Károly; Bernstein Fülöp

(Pest, 1806 k.–Milánó, 1877. nov. 13.): színész, drámaíró. Az orvosi végzettséggel rendelkező Hugó Károly előbb 1839 és 1845 között próbált Nyugat-Európában megélni mint újságíró és író. 1845–47-ben m. író Pesten. A Nemzeti Színház négy drámáját mutatta be (Egy magyar király, 1846; Brutus és Lucretia, Báró és bankár, Világ színjátéka, 1847), amelyek elsősorban Sh. és Calderón hatását mutatták. A darabjait németül is megíró szerző szövegeit Egressy Gábor stilizálta színpadképessé. Két további darabja kéziratban maradt. Tízéves orvosi gyakorlat után 1857-től haláláig ismét írói és színészi tevékenységet folytatott Európa több városában. Színészként az egyszemélyes előadóművészet lehetőségeit kereste automimikai és kantomimikai kísérleteiben. Romló idegállapota, üldözési mániája, messiási kényszerképzetei miatt 1862-ben Berlinben beszámíthatatlannak nyilvánították. 1895-ben milánói sírját Giacomo Puccini váltotta meg. Versei 1846–47-ben jelentek meg. – Ir. Vértesy J.: H. K. iratai a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában (Magyar Könyvszemle, 1910); Móczár J.: H. K. élete és színművei (Szeged, 1934).