hangjáték

a rádió sajátos kommunikációs eszközeihez alkalmazott színjátéktípus. A dialógus és a különböző akusztikus hatáselemek kizárólagos használata jellemzi. A színészi játék a hangszín általi jellemzésre korlátozódik, így különleges feladatot jelent az előadók számára. A jelenetek elválasztására-összekapcsolására, a tér és az idő érzékeltetésére ún. hangkulisszákat alkalmaznak. Kiegészítő megoldásként a hangjátékban jelent meg első ízben a narrátor. Az első hangjátékot Angliában sugározták 1924. jan. 15-én (R. Hughes: A Comedy in Danger, ’Játék a veszéllyel’). Mo.-on a felolvasás, ill. a mikrofonbeállítással érzékeltetett játéktér korszakai után 1925–1929 között Somogyváry Gyula volt a műfaj úttörője. A rádiójáték egyik típusa a feature, a rádiós → dokumentumjáték, melynek cselekménye valós tényeken alapul. – Ir. Schöpflin Gy.: A korszerű rádió dramaturgiája (1947); Cserés M.: Láthatatlan színház. A rádiójáték dramaturgiája (1948); Cserés M.: Rádiószínház – Televíziószínház (1962); Cserés M.: Rádióesztétika (1974).