Jákó Pál; Jellinek

(Bp., 1901. jan. 18.–Bp., 1977. nov. 11.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk-t 1925-ben végezte el. A következő évet Párizsban Georges Pitoëff színházában töltötte. 1926-tól 1929-ig a pécsi színház színésze és rend.-je, 1929–30-ban az Országos Kamara, 1930–31-ben a Magyar, 1931–32-ben az Új Színház tagja volt. 1931-ben bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, szavalóesteken szerepelt, s Jákó-csoport néven a legkülönbözőbb munkásszervezetekben vezetett színjátszócsoportot. 1933–34-ben a Magyar Játékszín Kamaraszínházzal a vidéket járta. A fővárosban politikai nézetei miatt nem kapott állandó szerződést. 1933-ban az Új Színpad színésze és titkára volt. 1931-ben és 1938-ban letartóztatták. A II. világháborúban munkaszolgálatra vitték. 1945-től 1949-ig a Madách Színház, 1950–51-ben a Dunántúli Népszínház, 1951–52-ben az Állami Faluszínház, 1954–56 között ismét a Madách Színház művésze volt. 1957-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 1957-től 1961-ig a Miskolci Nemzeti Színház élén állt. 1948–50 között a színész-szakszervezet főtitkára, 1950-től 1956-ig a Művészeti Dolgozók Szövetsége központi vezetőségének tagja volt. Jellemszerepeket játszott. Irodalmilag értékes művek igényes rendezésével is kitűnt. F.Sz. Tartuffe (Molière); Krehl (Molnár F.: Olympia); Besszemenov (Gorkij: Kispolgárok). F.R. Klabund: A krétakör; Shaw: Megtört szívek háza. Fordítása: Katajev: A kör négyszögesítése (1931).