Jób Dániel

(Arad, 1880. dec. 22.–Bp., 1955. nov. 20.): rendező, színházigazgató, író, újságíró. 1900-ban a Magyar Hírlap színikritikusaként kezdte pályáját. A Vígszínház 1909-ben – berlini tanulmányút után – rend.-nek szerződtette. 1921-ben a színház művészeti ig.-ja lett. 1926-tól 1939-ig Roboz Imrével, mint vállalkozó ig. irányította a színházat. 1945-ben visszakerült a Vígszínház élére, de alig két esztendő után kénytelen volt távozni. Jób Dániel a Vígszínház új irányú, a belső realizmusra törekvő stílusát folytatta és fejlesztette tovább rendezéseiben. A természetes, könnyed játékstílus mellett képzőművészeti és látványelemekkel is növelte az előadások vonzerejét. Igazgatósága idején a színház műsorába, noha annak fő irányát nem változtatta meg, komolyabb drámai bemutatókat is iktatott (Shaw, Csehov, Pirandello, O’Neill). 1945 után, a megváltozott helyzetben ő sem tudta ott folytatni, ahol abbahagyta. Tárcák, novellák mellett drámákat is írt és fordított. F.R. Shaw: Pygmalion; Szomory D.: Hermelin; Herczeg F.: Kék róka; Csehov: Ványa bácsi; Molnár F.: A hattyú; Csehov: Három nővér; Ibsen: John Gabriel Borkman; Čapek: R.U.R.; Csehov: Cseresznyéskert; Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt. Drámája: Őszi vihar (1918). Fordítása: Csehov: Ványa bácsi (1920).