Károlyi György, gr.

(Bécs, 1802. márc. 28.–Pest, 1877. okt. 9.): mecénás, főrendházi tag. A Nemzeti Színházi Comité (Bizottmány) tagja, majd 1861-től elnöke. 1858 áprilisában széles körű gyűjtést rendezett a színház anyagi függetlensége érdekében. Az 1861-ben létrehozott Károlyi-alap a színháznak sokáig egyik anyagi erőforrása maradt. Működése során bizonyult be, hogy a Comité létezése csak gátolja a mindenkori igazgató munkáját, s szorgalmazta az erős és szabadkezű direktor kinevezését. Károlyi György volt a Molnár György-féle Népszínház és a Nemzeti Színház közti párharc egyik fő alakja. Nem nézte jó szemmel, hogy a magyar közerkölcsöket romboló „könnyed, léha, franciás divat” az uralkodó. Hitvallása szerint a színház az „erkölts oskolája”. Határozott egyénisége, nagy tekintélye, széles látóköre s tettrekész hazafisága vezették át a Nemzeti Színházat a súlyos politikai elnyomás évein.