Katona Ferenc

(Bp., 1925. okt. 19.–Bp., 1989. jún. 21.): rendező, tervező, színházigazgató, színháztörténész. 1949-ben végzett a SzAk rendezői szakán. 1950-ben a Honvéd Színházban rendezett. 1955-től 1962-ig a Pécsi Nemzeti Színház ig.-ja volt, ahol 1959-ben megszervezte az állandó operaegyüttest, majd 1960-ban Eck Imre irányításával a Pécsi Balettet. Az általa alapított és 1962–64-ben igazgatott Petőfi Színház volt az első hazai musical-színpad. Ezután rádió- és tévékritikákat írt a Népszabadság c. napilapba. 1965-től egy évtizeden át vezette a Színháztudományi Intézet történeti osztályát. 1975-től 1982-ig a Budapesti Szabadtéri Színházok Igazgatóságát vezette. Új játékhelyet kezdeményezett: a budai Hilton Szálló ún. Dominikánus Udvarát. Jól felkészült, igényes szakember volt, aki a színházművészet legkülönbözőbb területein ért el sikereket, főként kezdeményező erőt kívánó munkájával. A Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának tagja. Jászai Mari-díjas (1958). F.R. Csokonai V. M.: Cultura; Madách I.: Az ember tragédiája; Gosztonyi J.: Az ötödik parancsolat; Arbuzov: Irkutszki történet; Bizet: Carmen; Euripidész: Médeia; Breffort–Monnot: Irma, te édes. F.T. Mikszáth K.: A Noszty-fiú esete Tóth Marival; Szokolay S.: Az iszonyat balladája. Könyvei: A Thália története, 1904–1908 (Dénes T.-ral, 1954); Szabálytalan színháztörténet, I–II. (1967–1969); A színjáték (1967); Miskolci Nemzeti Színház, 1823–1973 (szerk., 1973); A Globusztól a Rondelláig (1990).