Kazimir Károly

(Bp., 1928. ápr. 28.– ): rendező, színházigazgató. A SzAk elvégzése után 1953-ban a Nemzeti Színház rendezője lett. 1955-től a Miskolci Nemzeti, 1957-től a Petőfi, 1958-tól a Vígszínház rendezője. 1961-től a Thália Színház főrendezője, majd 1972-től 1991-ig ig.-főrendezője volt. 1958-ban alapította meg a Körszínházat. 1959-től a SzAk tanára, 1987–1990 között rektora. 1963-tól 1986-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára. A hatvanas évek m. színházművészete sok új vonást köszönhet munkásságának. Ötletgazdag rendezéseiben a színházművészet komplex eszköztárát hasznosította, nem vetve meg a szórakoztató-látványos elemeket sem. Kossuth-díjas (1965), Jászai Mari-díjas (1956, 1962), érdemes (1970) és kiváló művész (1978). F.R. Osztrovszkij: Vihar; Tolsztoj–Piscator: Háború és béke; Aiszkhülosz: leláncolt Prométheusz; Corneille: Cid; Sh.: II. Richárd; Kafka–Gide: A per; Sartre: Az ördög és a jóisten; Beckett: Godot-ra várva; Ajtmatov–Elbert J.: Az évszázadnál hosszabb ez a nap. Több fontos kortárs m. dráma ősbemutatóját rendezte. Mesterházy L.: Pesti emberek; Fejes E.: Rozsdatemető; Örkény I.: Tóték. Főként a Körszínház számára készítette epikus művek színházi adaptációit: Kalevala, Rámajána, Gilgames, Énekek éneke, Tyl Ulenspiegel, Dekameron, Karagöz, Petruska. Könyvei: Petőfi a Körszínházban (1968); A népművelő színház (1972); Világirodalom a Körszínházban (1975); Színház a Városligetben és egyéb történetek (1986); Színházi mesék, Páholyon kívül (1990).

KAZIMIR KÁROLY

KAZIMIR KÁROLY