Kemény János, báró

(Pittsburg, 1903. szept. 1.–Marosvásárhely, 1971. okt. 13.): mecénás, színházigazgató, színházi szakíró, drámaíró. Az USA-ban született, de megözvegyült édesanyja már egyéves korában visszahozta Mo.-ra. Kemény János vagyonának tetemes részét az évek során az irodalom és a színház felvirágoztatására fordította. Az ő alkotása 1926-ban az erdélyi Helikon írói munkaközössége, s az ő mecénási nagylelkűsége, műveltsége és hibátlan ízlése segítette át a harmincas években a kolozsvári társ.-ot nem egy pénzügyi és művészi nehézségen. 1931-ben vette át a kolozsvári Thália Magyar Színház RT. vezetését elnök-ig.-i minőségben. 1941–1944 között főigazgatóként irányította a Kolozsvári Nemzeti Színház próza- és operatársulatát. 1945–1952 között a Székely Színház egyik alapítótagja és dramaturgja, míg az osztályharcos kíméletlenség és a méltánytalanság arra nem kényszerítette, hogy mészégető munkásként keresse meg kenyerét. 1954–58-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet könyvtárosa, ezt követően 1968-ig, nyugdíjazásáig az Új Élet c. képes folyóirat színházi és művészeti rovatvezetője. Számos regénye és elbeszélése mellett többszáz színházi cikke jelent meg. Péter című színművét 1944. máj. 20-án mutatta be a bp.-i Nemzeti Színház Németh Antal rendezésében. Hagyatékában találták meg az Ostoros apó c. drámájának kéziratát. – Ir. Sütő A.: Sorok K. J.-ról (Igaz Szó, 1968); Jancsó E.: K. J. születésnapjára (Utunk, 1968); Szemlér F.: K. K. köszöntése (Igaz Szó, 1968); A mecénás metamorfózisa (Igaz Szó, 1971); Huszár S.: Halotti beszéd (A Hét, 1971); Marosi I.: Utolsó beszélgetés K. J.-sal (Igaz Szó, 1973); Az elfelejtett színház. K. J. hajdani kérdéseire válaszol Kovács György. Lejegyezte Marosi Ildikó (A Hét, 1977).

KEMÉNY LÁSZLÓ –

KEMÉNY LÁSZLÓ – Harpagon (Molière: A fösvény)