Keres Emil

(Szombathely, 1925. júl. 9.– ): színész, színházigazgató. 1950-ben végezte el a SzAk-t. Pályáját A Magyar Néphadsereg Színházában kezdte, majd 1951–54-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1954–56-ban a szolnoki Szigligeti, 1961-től a Jókai, majd a Thália Színház művésze. 1973–1985 között a Radnóti Színpad ig.-ja, ugyanekkor a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke. Klasszikus és modern darabok kisebb és nagyobb karakterszerepeit játszotta el. Az ábrázolt figurát általában kissé hűvös, intellektuális távolságtartással formálta meg. Ez jellemzi előadóművészetét is. Kiváló, népszerű versmondó. Kossuth-díjas (1965), Jászai Mari-díjas (1951, 1963), érdemes (1974) és kiváló művész (1985). F.Sz. Horatio (Sh.: Hamlet); Petruchio (Sh.: A makrancos hölgy); József Attila (Gosztonyi J.: Tiszta szívvel); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Vladimir (Beckett: Godot-ra várva); XII. Pius (Hochhuth: A helytartó); Josef K. (Kafka–Gide: A per); Fény (Csurka I.: Ki lesz a bálanya?); Nagy Lajos (Nagy L.: Budapest Nagykávéház).

KERES EMIL