Keserű Ilona

(Pécs, 1933. nov. 29.– ): festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező. Pécsi diákként Martyn Ferenc tanítványa volt. 1952–1958 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult s falfestészetből diplomázott. Ezután művésztelepeken dolgozott, kiállításokon szerepelt, illusztrált, külföldi tanulmányutakra ment, tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1967–1976 között – jelentős modern rendezőegyéniségek és műhelyek hívására – díszleteket és jelmezeket tervezett a Nemzeti Színháznak, a 25. Színháznak, a kaposvári és a kecskeméti társ.-oknak, 1976-tól ezt a munkát abbahagyta, s a legkülönbözőbb műfajú, technikájú alkotásai, hazai és külföldi kiállításai révén az absztrakt művészeti irányzatok egyik legnagyobb képviselőjévé, művészévé vált. Szcenográfiai tevékenységét az elvont formákkal, szokatlan szín-, fény-árnyék, hasáb-, lapkombinációkkal való kísérletezés, konstruktív térépítkezés, figuraépítkezés jellemezte. Hazai és külföldi szcenográfiai kiállításokon is részt vett. Munkácsy-díjas (1984), érdemes művész (1989). F.T. Weiss: A vizsgálat, A luzitán szörny; Brecht: A vágóhídak Szent Johannája; Weiss: A luzitán szörny; Sh.: Szeget szeggel; Hubay M.: Színház a Cethal hátán; Iglódi I.–Szigeti K.: M-A-D-Á-C-H; Kleist: Heilbronni Katica; Brecht: A szecsuáni jólélek; Sh.: II. Richárd; Osztrovszkij: Erdő. – Ir. Bőgel J.–Jánosa L.: Scenographia Hungarica (1983).