Keszler József

(Pásztó, 1846. szept. 4.–Bp., 1927. szept. 18.): író, színikritikus. Pesten jogot hallgatott, majd újságíró lett. A Pester Lloyd és a Nemzeti Hírlap c. hetilapok munkatársa volt. 1876-tól négy és fél évet töltött Párizsban, ahol irodalmi és filozófiai előadásokat hallgatott. Hazatérve a tanárképző főiskolán tanított, de újságíróként is működött. Az Ellenőr, a Nemzet, 1903-tól Az Újság munkatársa és szerkesztője volt. 1883–84-ben szerkesztette a Harmónia Kritikai Közlönyt. Kritikáiban a francia formákat honosította meg, ezért a m. Sarcey-ként tartották számon. Írásaiban főként a színdarabok tartalmát elemezte. Álnevei: Du Chandron, Pászti, Bolygó, Memo Lucius, Patatras. Könyvei: Dante Galeottója (kép a romantikus költészet történetéből, 1890); Jellem a művészetben (Kép a francia széptanból, 1907).