Kálmán Imre

(Siófok, 1882. okt. 24.–Párizs, 1953. okt. 30.): zeneszerző. Már 15 éves korában Koessler János tanítványa volt a Zak-n. Jogot hallgatott, majd 1908-ig a Pesti Napló zenei referense. 1904–1908 között a Vígszínház korrepetitora volt. Kabarék számára kezdett dalokat írni. Közben, 1906-ban betéteket szerzett Fényes Samu Pereszlényi juss c. zenés vj.-ához. Első kirobbanó sikerét 1908-ban a Vígszínházban bemutatott Tatárjárás c. operettjével aratta (szövegét, verseit Bakonyi Károly és Gábor Andor írta), melyet a Theater an der Wien másfél év múlva műsorára tűzött, s amellyel 250-es szériát ért el. Második darabját, az Obsitost is a Vígszínház vitte színre 1910-ben. Ettől kezdve azonban minden darabját külföldi színház mutatta be. 1938-ig Bécsben élt, onnan Párizsba, majd 1940-ben az USA-ba költözött, ahonnan csak a háború után tért vissza Európába. Sikereit kitűnő színpadi-drámai érzékének, a régi bécsi stílust magyaros elemekkel gazdagító zenei világának, szélesívű dallamainak és friss ritmusainak köszönhette. F.M. (csak azt jelezzük, ha a bem. nem Bécsben volt) Cigányprímás (1912); Kis király (1912); The Blue House (London, 1912); Zsuzsi kisasszony (Vígszínház, 1915); A csárdáskirálynő (1915); A farsang tündére (1917); A hollandi menyasszony (1920); A bajadér (1921); Marica grófnő (1924); Cirkuszhercegnő (1926); Golden Dawn (New York, 1927); A csikágói hercegnő (1928); A montmartre-i ibolya (1930); Ördöglovas (1932); Kaiserin Josephine (Zürich, 1936); Marinka (New York, 1945); Arizona Lady (Zürich, 1954).