kolozsvári színházi sajtó

1859. nov. 5-én jelent meg Kolozsvárott Havi Mihály színig. szerkesztésében a Kolozsvári Színházi Közlöny első száma. A lap meglehetősen átfogó koncepciót tükrözött, mert közlöny létére nemcsak a játékrenddel, a műsoron lévő darabokkal kapcsolatos információkat szolgáltatott, hanem általános művelődési és művészeti eseményekről is beszámolt. Foglalkozott a színjátszás elméleti kérdéseivel és alkalmilag kitekintést is nyújtott a határokon túli művészeti életre. A napilapként is megjelenő kiadvány 1860. márc. 31-én, 115 lapszám megjelenése után szűnt meg. A századfordulóhoz közeledve egyre jelentősebb színházi kiadványok kerültek piacra, de ugyanakkor számos kérészéletű alkalmi próbálkozás is napvilágot látott. A tartósabb és színvonalasabb vállalkozások közé tartozott a Gabányi Árpád és a Szacsvay Imre által 1882-ben szerkesztett Magyar Thália c. hetilap, az 1896–1922 között megjelent Színészek lapja (szerk. Mészáros Kálmán a színház titkára és helyettes ig.-ja); 1905-ben a Színházi Újság, amelyet ifj. Betegh László szerkesztett, 1908-tól Harsányi Zsolt és Incze Sándor, 1910 után pedig Szokol Pál; ide tartozik, sőt minőségileg valamennyi színházi sajtótermék fölé emelkedik az 1917–1927 között kiadott Színház és Társaság (szerk. Tóth Sándor és S. Nagy László. Tóth Sándor egyedül, majd Tóth Miklós) és ide sorolható Győri Illés Istvánnak a maga nemében nevezetes folyóirata, az 1925-ben indított a Gyilkos is, amely alig több mint egy évvel az első szám megjelenése után, 1926. dec.-től már Gyilkos – Erdélyi Színházi Élet c. került az olvasók kezébe. A szerkesztett színházi rész rendeltetése volt, hogy fedezze a leleplezések következtében megindult sajtóperek költségeit. Volt olyan időszak, amikor Kolozsvárott, sőt Nagyváradon, Aradon és Temesvárott is egyszerre két-három színházi lap is megjelent. Részben a színházak és a színházi lapok személyi vagy érdekeltségi összefonódottsága, részben az elmélyült elemzés lehetőségeinek korlátozottsága miatt a napilapok – Ellenzék, Keleti Újság, Brassói Lapok, a második világháborút követően a Romániai Magyar Szó, ill. az Előre – fajsúlyosabb cikkei, irodalmi mellékletei, valamint a folyóiratok – Erdélyi Helikon, Korunk, Pásztortűz, Utunk, Igaz Szó, Helikon – színházi anyagi legalább annyira nélkülözhetetlenek a hiteles színháztörténeti áttekintéshez, mint az egykorú szaksajtó tanulmányozása. – Ir. Szekrényes J.: Színházi lapjaink, in: Régi és új Thália (A Hét évkönyve, 1981); Beke Gy.: Magyar színháztörténelem Kolozsváron – Beszélgetés Kötő Józseffel (Forrás, 1992, 11. sz.).