Kovács Gyula; Ecsedi

(Gébe, 1839. febr. 14.–Segesvár, 1899. aug. 2.): színész, költő, rendező. 1856-ban Debrecenben Láng Boldizsárnál lett színész. 1857–58-ban egy erdélyi kistárs.-hoz került. 1859-ben Aradon volt szerződésben, 1860–62-ben Kassán, ill. Debrecenben Latabár Endre volt az ig.-ja. 1862–65-ben drámai segédszínész lett a pesti Nemzeti Színházban. Ezután 1865-től kis megszakítással 1878-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt. 1869–70-ben, majd 1878–82-ben négy évadra Pestre jött. 1882-től végleg a kolozsvári színház tagja maradt. 1872-től volt rend. és műv.-i vez. is. Képzett és tudatos művész, kiemelkedő drámai színész, Egressy Gábor stílusának folytatója, rendkívül sokoldalú, intrikusnak, tragikusnak is kiváló. Tehetsége kedvező külső adottságokkal párosult, magas termettel, beszédes szemekkel, kifejező arcjátékkal, zengő orgánummal, mellyel fölényes biztonsággal bánt. Szuggesztív előadásmódja, aprólékosan kidolgozott, szenvedéllyel és nemes humorral teli alakításai magával ragadták a közönséget. Népszínműben, vígjátékban is fellépett, de igazi területe a tragédia volt. Legnagyobb Shakespeare-színészeink egyike. Játszotta Hamlet, Coriolan, Macbeth, III. Richárd, Othello, Antonius (Julius Caesar), Lear, Shylock (A velencei kalmár), Petruchio (A makrancos hölgy), Athéni Timon szerepét. F.Sz. Wallenstein (Schiller: Wallenstein halála); Tell Vilmos (Schiller); Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem); Faust (Goethe); Bánk bán (Katona J.); Don Caesar de Bazan (Dumanoir–D’Ennery); Mózes (Madách I.). Schiller, Racine és Molière darabjait fordította magyar nyelvre. Fontos feladatának tartotta a magyar dráma ápolását is. Könyvei: Emlékek, élmények (1896); Összegyűjtött versei 1869–92 (Kolozsvár, 1900). – Ir. Rencz J.: E. K. Gy. (1896); Újházi E.: Régi színészekről (1908).

ECSEDI KOVÁCS GYULA

ECSEDI KOVÁCS GYULA