Kovács Károly
(Mezőszilas, 1902. jan. 19.–Bp., 1990. dec. 10.): színész. 1920-ban a szegedi színházban lépett fel, majd Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után 1922-ben a Magyar Színház szerződtette. 1924-ben a Renaissance Színház, 1924–25-ben az Országos Kamara Színház tagja volt, 1926–27-ben Győrött, 1927–28-ban Miskolcon és 1927–29-ben Szegeden működött. 1932-ben a Belvárosi Színház, 1934-ben a Vígszínház szerződtette. 1935-től 1945-ig a Nemzeti Színház tagja volt, majd az Úttörő Színházhoz, azután a Petőfi Színházhoz került, végül a Thália Színházból ment nyugdíjba a hatvanas évek végén. Kezdetben epizódszerepeket, a harmincas évektől már főszerepeket is játszott, főként negatív, intrikus figurákat. Alakításait határozott körvonalazottság és szuggesztivitás jellemezte. Számos filmben is szerepelt. 1957-ben érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Metternich (Rostand: A sasfiók); Cedro báró (Goldoni: A legyező); Chabot (Johst: Thomas Paine); Marmeladov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Gróf Fontana (Hochhuth: A helytartó); Lontai (Fejes E.: Rozsdatemető); Kaunitz (Szomory D.: II. József császár).
KOVÁCS KÁROLY – Valkay (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig)
