körmagyar; körtánc

m. nemzeti társastánc a 19. sz.-ban, amely azzal a céllal készült, hogy a tánctermekben elfoglalja a francia és német báli táncok helyét. A 19. sz. negyvenes éveiben, a francia négyes és a cotillon elemeit stilizált m. népi tánclépésekkel vegyítve alakították ki fővárosi és vidéki táncmesterek. Több változata ismert. A leghíresebb a Szőllősy Szabó Lajos által 1841-ben készített körmagyar, amely hat tételből állt: Andalgó, Lelkes, Toborzó, Ömledező, Három a tánc, Kézfogó. Zenéjét Rózsavölgyi Márk szerezte, és népszerűségére jellemző, hogy kottája azonnal meg is jelent nyomtatásban. „Első magyar társastáncz” c. (Pest, 1842). 1842-ben ezt a táncot a Nemzeti Színház színpadán is bemutatták. 1944-ben Szőllősy tanítványa, Kilányi Lajos átdolgozta és elkészítette leírását, amelyet a következő évben Bécsben ki is adtak. – Ir. Réthei Prikkel M.: A magyarság táncai (1924).