Környey Béla

(Krumau, 1875. máj. 18.–Bp., 1925. ápr. 28.): énekes (tenor). 1896-ban a Népszínház kórusában még basszistaként énekelt. Solymossy Elek színésziskolájában tanult. 1898-ban operettet énekelt a Magyar Színházban. 1899-től Debrecenben operákban bariton énekes, 1901-től a buda–temesvári társ. tagja, játszott a Budai Színkörben és 1905-től a Király Színházban, 1908-tól a Népszínház–Vígoperához szerződött tenor szerepekre. 1908-tól 1915-ig az Operaház tagja, majd hároméves bécsi operai tagság után ismét visszatért és haláláig itt énekelt. Az intézmény örökös tagja. Az első nagy m. tenorista, hangjának baritonális színezete egyedülálló volt. F.Sz. Falke (ifj. J. Strauss: A denevér); Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület); Padro (D’Albert: A hegyek alján); Johnson Dick (Puccini: A nyugat lánya); Radames (Verdi: Aida); Tenorista, Bacchus (R. Strauss: Ariadne Naxos szigetén).

KÖRNYEY BÉLA –

KÖRNYEY BÉLA – Gergő (Huszka J.: Tündérszerelem)