Kővári Gyula

(Rimaszombat, 1884. máj. 17.–Bécs, 1967. júl. 15.): színész, író, rendező, konferanszié. 1906-ban az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte el. 1908-tól a Magyar Színház, a Bonbonnière, az Apolló és több kabaré tagja volt 1915-ig. 1920-ban a Royal Orfeum emeletén Bonbonnière néven kabarét nyitott. 1921-ben a Délutáni Kabaréban konferált. 1934-ben a Terézkörúti Színpad konferansziéja, 1936-tól főrend.-je. 1938-tól a Pódium Írók Kabaréjában játszott. 1945-ben Szegeden, 1946-tól a Kamara Varietében, a Royal Revü Varietében, 1948-tól az Állami Déryné és az Ifjúsági Színházban szerepelt. Karakterszerepeit fanyar, egyéni, rendkívül szellemes, néha groteszk ízekkel fűszerezte. Számos írása, krokija jelent meg, jeleneteit több kabaré játszotta. Zenebona c. kötetét 1914-ben publikálta. F.Sz. Simon mester (France–Gábor A.: A néma asszony); Súgó (Dunajevszkij: Szabad szél); Harangozó (Székely E.: Aranycsillag).