Krecsányi Ignác

(Margitta, 1844. márc. 31.–Bp., 1923. dec. 13.): színész, igazgató. 1863-ban a Budai Népszínházban Molnár Györgynél színészként kezdte pályáját. 1868 és 1873 közt az Athenaeum Nyomdánál korrektorként és revizorként dolgozott. 1873-ban lett színig. Nemzetiségi és kétnyelvű városokban játszott, Pozsonytól Fiuméig, Kassától Temesvárig, Debrecentől Aradig és Budáig, főleg a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és a Délvidéken. 1883-ban az első sikeres nyári évadot tartotta Budán, a Krisztinavárosi Színkörben. Jószemű, rátermett direktor volt, kitűnő érzékkel szervezte meg társ.-át, szerződtette a fiatal tehetségeket. Nála kezdett Somló Sándor, Beregi Oszkár, Medgyaszay Vilma, Környei Béla. Válogatott műsorán Shakespeare-től Ibsenig és Hauptmannig, klasszikus és modern szerzők egyaránt szerepeltek. Repertoárján volt nemcsak a Bánk Bán, de Az ember tragédiája is. Különösen nevezetes volt Gorkij: Éjjeli menedékhely c. drámájának ősbemutatója a Budai Színkörben, 1903-ban. Rendszeresen tartott operaelőadásokat, Wagner műveit – Tannhäuser, Lohengrin, A bolygó hollandi – ő mutatta be először vidéken. Másodrangú színész, de elsőrangú ig. és rend. volt. 1914-ben fejezte be elismert, sikeres pályáját. F.Sz. Rákóczi (Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága); Iskarioth (Váradi A.); Dózsa (Jókai M.); Viola (Szigeti J.). F.M. A magyar színészet térfoglalása Budán 1883-ban (Temesvár, 1910); Régi dolgok – régi színészetről (Temesvár, 1914). Felesége Kiss Veron (Arad, 1855. szept. 8.–Bp., 1936. nov. 15.): népszínmű-énekesnő, aki 1873-tól szerepelt Krecsányi Ignácnál, s 1875-ben lett a felesége.

M.A. 1864: Szilágyi Béla; 1865: Latabár Endre; 1866: Sátoraljaújhely, Miskolc; 1867: Budai Népszínház; 1868: Aradi Gerő. Igazgatóként: 1873: Kecskemét; 1874: Szatmár; 1875: Máramaros; 1876: Miskolc; 1877–79: Szabadka; 1879–81: Kassa; 1881–85: Debrecen; 1885–88; Arad, Nagyvárad; 1888–99: Temesvár, Pozsony, Buda; 1899–1902: Szeged, Hódmezővásárhely, Fiume; 1902–14; Temesvár, Buda.

KRECSÁNYI IGNÁC

KRECSÁNYI IGNÁC