krónikásdráma

a m. romantika történeti tárgyú színjátéktípusa, amely Shakespeare királydrámáinak felületi hatását mutatja. Dramaturgiai problémáinak megoldására általában – történeti forrásait követve – lineráris, nyitott, sokszor epikus drámaszerkezetet használ. A romantikus operával való verseny miatt kedveli a látványos tömegjeleneteket. Legjelentősebb képviselői Vörösmarty Mihály, Teleki László, Czakó Zsigmond és Szigligeti Ede voltak. A színjátéktípus jellemző darabja pl. a Kegyenc (Teleki L., 1841), v. a Czillei és a Hunyadiak Vörösmarty M., 1844). – Ir. Solt A.: Történeti drámairodalmunk a szabadságharc előtt (Győr, 1934); Kerényi F.: A régi magyar színpadon (1981).