Laczkó Géza, dr.

(Kolozsvár, 1884. dec. 3.–Bp., 1953. dec. 1.): író és színikritikus. Bölcsészdoktori diplomájának megszerzése után nyelvtudományi és francia irodalmi tanulmányokat írt, majd szépirodalommal kezdett foglalkozni. A Nyugatban megjelent novellái és regényei feltűnést keltettek. Önéletrajzi trilógiájának Noémi fiai c. első kötete részletes korkép a múlt század utolsó éveinek m. színészetéről. 1904–1908 között a Thália Társaság tagja, 1916–19-ben a SzAk-n a francia nyelv tanára volt. 1918-ban 30 író társaságában a Vörösmarty Akadémia alapítója. Az 1920-as években a Pesti Napló és Az Est egyik szerk.-je és színházi kritikusa lett. Bírálatai nagy tudásról, az irodalmi és színházi szempontok egyensúlyáról tanúskodnak. 1940-ben a Dante könyvkiadó vezetője, 1945-ben a Szivárvány c. hetilap színházi rovatvezetője lett. 1948-ban visszavonult az irodalmi élettől. Drámája: Rasputin (Törzs J.-vel és Barabás L.-tal, 1929).