Lendvay Márton, ifj.

(Kolozsvár, 1830. szept. 14.–Balatonfüred, 1875. júl. 12.): színész. Id. Lendvay Márton és Hivatal Anikó fia. Szülei akarata ellenére lett színész 1847-ben Kilényi Dávid és Latabár Endre székesfehérvári társulatánál. Vidéki évek után, 1855-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Először hősszerelmeseket alakított, majd édesapja halála után az ő szerepkörét vette át. Daliás termete, szép hangja, kedves arca erre a szerepkörre utalta, de drámai erőben, sőt tehetségben sem érte utol apját. Öltözködését, viselkedését könnyed bohémia jellemezte. Játéka romantikus volt, túlzó pátosszal, hiányzott belőle az átélés, az eredetiség. 1855-ben vette feleségül Fáncsy Ilkát. Shakespeare-szerepei: Rómeó, Othello, Macbeth, Hamlet. F.Sz. Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem); Don Caesar de Bazan (Dumanoir–D’Ennery); Robin de Bois (Arago–Vermond: Az ördög naplója); Károly (Boucicault: Londoni arszlánok); Felix (Barrière: A völgy lilioma); André (ifj. A. Dumas: Egy tékozló apa); Fauvel (Dumanoir: A csacska nők); André (Sardou: Fernande). F.M. Nem tűröm a háznál (1858).

M.A. 1847: Székesfehérvár, Pozsony; 1850: Győr; 1851: Kolozsvár; 1852. Temesvár, nyár: Nemzeti Színház; 1853: Kolozsvár; 1854: Nagyvárad, Debrecen.