Lendvayné Hivatal Anikó

(Pest, 1814. febr. 8.–Bp., 1891. aug. 6.): színésznő. 1825-ben Balog Nina néven gyermekszínész volt a pozsonyi országgyűlési társ.-ban. Amáliát játszotta a Bujdosó Ámor c. Kotzebue-darabban. Pesten 1829–30-ban lépett fel először, Anikó név alatt. 1833-ban a Dunántúli Színjátszó Társasággal ismét szerepelt az országgyűlés színházi előadásain. 1833–34-ben Kassára szerződött, 1834-től 1837-ig a budai Várszínházban játszott. 1837–1859 között a Pesti Magyar, illetve a Nemzeti Színház művésznője volt. 1830–1848 között az idősebb Lendvay Márton színész második felesége volt. 1848-tól új férje, Latkóczi Lajos festőművész nevén lépett fel. Naivákat és fiatal drámai hősnőket alakított, s mivel pályakezdése egybeesett a romantika stílusfordulatával, tehetsége és szépsége révén korának ünnepelt primadonnája lett, aki minden színjátéktípusban, így vj.-okban és népszínművekben is sikereket aratott. Többek között Vörösmarty Mihály – aki számos kritikában is méltatta művészetét – és Petőfi Sándor írt hozzá hódoló verseket. F.Sz. Ophelia (Sh.: Hamlet); Júlia (Sh.: Rómeó és Júlia); Melinda (Katona J.: Bánk bán); Stuart Mária (Schiller); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Dorine (Molière: Tartuffe); Donna Diana (Moreto–West); Griseldis (Halm); Desdemona (Sh.: Othello); Lidi (Kisfaludy K.: Csalódások); Howard Katalin (id. Dumas–Jermann: Korona és vérpad); Bragadini Katalin (Hugo: Angelo). – Ir. Honművész (1836. ápr. 2.); Fried I.: Vörösmarty Mihály „fekete hölgy”-e (ItK. 1977).