Ladányi Ferenc

(Debrecen, 1909. dec. 10.–Bp., 1965. márc. 10.): színész. A SzAk elvégzése után 1931-ben vidéken kezdte a pályát. 1936-ban a Belvárosi Színház tagja volt. 1942–44-ben Miskolcon, Debrecenben, Szegeden játszott. 1945–1949 között a Nemzeti, 1949–1960 között a Madách, 1960-tól ismét a Nemzeti Színházban játszott. 1953–55-ben A Magyar Néphadsereg Színháza, 1957–59-ben a Madách Színház igazgatója volt. Hosszas betegsége miatt élete utolsó éveiben már nem tudott színházban játszani, de a rádióban még sokat szerepelt. Kitűnő versmondó volt. A drámairodalom kiváló szerepeit alakította, tragikus hősöket, romantikus, nyughatatlan jellemeket. Kellemes orgánuma, jó beszédtechnikája különösen a verses darabokban érvényesült. Lendületes játékstílus, finom humor, mély emberszeretet jellemezte művészetét. Pályájának kiemelkedő alakítása Ibsen Peer Gynt c. drámájának címszerepe volt. Kossuth-díjas (1952), érdemes (1956) és kiváló művész (1955). F.Sz. Liliomfi (Szigligeti E.); Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Lysander, Zuboly (Sh.: Szentivánéji álom); Teodoro (Lope de Vega: A kertész kutyája); George (Steinbeck: Egerek és emberek); Peer Gynt (Ibsen); Agárdi Péter (Heltai J.: A néma levente); Petur (Katona J.: Bánk bán).

LADÁNYI FERENC – Zuboly (Sh.: Szentivánéji álom)