Lakatos Sándor

(Csákszentsimon, 1819–1880 k.): táncos, táncmester. Pályakezdéséről keveset tudunk. Valószínűleg először színészként szerepelt, és autodidakta módon tanult táncolni. A negyvenes években már virtuóz táncosként tartották számon. A nehezebb lépéseket – akárcsak korábban Farkas József – ő is lábujjhegyen táncolta. Petőfi Sándor ezért a „lábászok lábászának” nevezte. Mégsem tudott igazi helyet kivívni magának a m. táncszínpadon. 1848–49-ben végigharcolta a szabadságharcot. Az ötvenes évektől kezdve társastánc-koreográfiáival kapcsolódott a politikai áramlatokhoz. Önálló táncjátékot sohasem készített, haláláig tánctanításból élt. Az 1860-as évek elején elsőként próbálkozott tánctanítóképző felállításával. F.K. Sortánc (1846); Testvértánc (1851); Ősapáink tobortánca (1858); „Egyesüljünk!” (1860); Koronázási quadrille (1860); Örömvigadó (1865). Írásai: Új magyar tánc (Hölgyfutár, 1851, 10. sz.); Felszólítás a táncművészekhez (Pesti Napló, 1851, 260. sz.); Tánczkönyv mindkét nembeli ifjúság számára (Nagykanizsa, 1869).