László Andor

(Bp., 1897. febr. 19.–Buenos Aires, 1959. máj.): színész. Műegyetemi és jogi tanulmányokat folytatott, majd katonai iskolát végzett. 1919-ben elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját és éneket tanult a Zak-n. Először 1920-ban a Budai Színkörben lépett fel, majd 1921-ben a Király Színházhoz szerződött mint bonviván. 1922–1924 között a Blaha Lujza Színház, 1924-ben ismét a Király Színház tagja volt. 1925–26-ban és 1928–29-ben Kolozsvárott vendégszerepelt. 1928-ban a berlini Theater am Zooban lépett fel. 1929-ben a Fővárosi Operett-, a Király és a Városi Színház művésze volt. 1930-ban a Magyar, 1931-ben a Belvárosi Színházban játszott. 1932-ben a Király Kabaré, 1934-ben a Városi, 1935-ben a Király Színház tagja volt. 1935-ben a Pavillon Kabaré tagja, 1936-ban ig.-ja lett. 1938-ban ismét a Városi Színházhoz szerződött. A faji törvények életbe lépése után kivándorolt Dél-Amerikába. 1941 tavaszán Buenos Airesben létrehozta a Magyar Színházat, Dél-Amerika történetében a leghosszabb ideig működő m. társ.-ot, amely alakulásának pillanatában az egyetlen hivatásos m. egy. volt e távoli földrészen. A színház az első években a Teatro Consejo de Mujeres színháztermében működött, majd fennállásának tizedik évfordulójára a Teatro Astral termébe költözött. László Andor nemcsak ig. volt, de a bemutatott darabok főszerepeinek nagy részét is eljátszotta. A helyi német színház produkcióiban is fellépett. László Andor délceg alkata zengő tenorral párosult. Szinte az összes nagyobb operettszerepben fellépett. F.Sz. Illésházy (Huszka J.: Lili bárónő); Páris (Offenbach: Szép Heléna); Váry Tóth (Farkas I.: Nótás kapitány).