Mazzantini Lajos

(Róma, 1857–Bp., 1921. jún. 9.): táncos, koreográfus, balettmester. Olasz származású. Apjától kezdett táncolni tanulni, majd 1867-től Milánóban Carlo Blasisnál kapott továbbképzést. 1876-tól tíz éven át a bécsi Udvari Operaház szólistája volt, és világszerte turnézott. 1886 nov.-ében Gustav Mahler meghívására szerződött a m. Operaházhoz, először 1887-ig, majd 1889-től 1894-ig. Koreográfusként és balettmesterként a reformkorban megszakadt nemzeti hagyományt igyekezett feléleszteni, eredeti néptáncokat gyűjtött és használt fel táncjátékaiban, sőt színpadra is állított ilyen táncokat. Ugyanakkor nagy mesterségbeli tudással bánt a klasszikus táncnyelvezettel is. Bp.-i működése alatt nyolc önálló balettet készített, közülük kettőnek a szövegét is maga írta. 1906-tól 1908-ig a Népszínház-Vígopera balettmestereként és a Vígszínház színiiskolájának táncmestereként tevékenykedett. 1891-ben őt választották meg a Magyarországi Tánctanítók Egyesülete első elnökének. 1910-től a Táncművészeti Akadémia ig.-jának nevezték ki. F.K. Csárdás (1890); Viora (1891); Nivita (1891); Dárius kincse (1893); Északi fény (1894). – Ir. A magyar balett történetéből (1956); A színpadi tánc története Magyarországon (1989).