melodráma

(görög): 1. hangszeres kísérettel történő szövegmondás. A hangszeres akkordok a szöveg tartalmi v. ritmikai csomópontjait emelik ki; 2. színpadi előadás egy részének (szöveges v. szöveg nélküli akció) zenekísérettel történő előadása; 3. színjátéktípus a 19. sz. elejének francia színpadi irodalmából, mely a bűn leleplezésének és üldözésének izgalmas cselekményével a jó és a rossz örök konfliktusát jelenítette meg. A melodrámát mindig erkölcsi és jogi igazságtétel zárta. Bonyolult szcenikai megoldásaival (épített díszlet, a színpad mélységének bejátszása, természeti jelenségek és katasztrófák ábrázolása), a zenekíséret gyakori alkalmazásával a néző érzelmi azonosulását igyekezett kiváltani (pl. Pixérécourt művei); 4. ez utóbbi hatás alapján pejoratív értelemben a 20. sz.-ban az érzelgős színpadi produkciók elnevezése. – Ir. Kerényi F.: A régi magyar színpadon (1981).