Miskolc színészete

a hivatásos színészetet ebben a városban is az iskolai színjátszás alapozta meg. A minoriták már 1753-tól tartottak előadásokat, eleinte a rendházban, alkalmi színpadon, majd 1775-ben és 1777-ben a szabad téren is. 1790-től egyházi tilalom gátolta a további rendezvényeket. Ekkorra a városban már meggyarapodott a m. nyelvű értelmiség. Így Kolozsvár és Nagyvárad mellett Miskolc lett a térségben a m. színjátszás megbízható támasza. 1797-ben német színészek is jártak a városban Philipp Berndt vezetése alatt, majd egy év múlva visszatértek. 1800-ban br. Wesselényi Miklós levélben kereste meg Miskolczy György földbirtokost, hogy készítse elő a kolozsvári társ. vendégjátékát; az első fellépés még ugyanazon a nyáron megtörtént. Abban a társ.-ban lehetett Kótsi Patkó János, Jantsó Pál, Sáska János is. Még két következő évben átlátogattak, de mivel az érdeklődés megcsappant, a folyamatos játék egészen addig szünetelt, amíg 1815-ben a pesti Rondellából kiszorult egy. Miskolcra nem tette át főhadiszállását. Ekkor a Korona vendégfogadó udvarán lévő kocsiszínben léptek fel. A társ. tagja volt Déryné, Benke József, Komlóssy Ferenc, akik Pesti nemzeti játszó-társaság néven hirdették magukat, majd 1819 elejétől az Egyesült Színjátszó-társaság nevet használták, 1822-ben viszont Nemzeti Színjátszó-Társaság néven szerepeltek. 1816. febr. 24-én határozta el a város állandó színház építését. 1819. máj. 17-én tették le az alapkövet és a színházat 1823. aug. 24-én nyitották meg Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. darabjával. Az épületet feltehetően Kún János helybeli építőmester tervezte. Az épület hiányosságait öt év alatt, 1828 febr.-jára lehetett pótolni. Az új egy.-ben lépett fel többek között Egressy Gábor, Szerdahelyi József, László József és Déryné is. Miskolc ekkor központja lett az északkelet-magyarországi színészetnek. 1843. júl. 19.-én, a nagy tűzvészben a színház is teljesen elpusztult. A város ezzel hosszú időre elszigetelődött az ország színházi életétől. Voltak ugyan próbálkozások: Somogyi Sándor 1845-ben, Körösy Ferenc 1846-ban, Kaczvinszky Jánosék 1850-ben, Hidasi Elekék 1851-ben hozták el társ.-ukat. 1846-ban Szemere Bertalan vezetésével a város Színi Bizottságot létesített, egy év múlva pedig színházépítő részvényes társaságot. Ősszel letették az új színház alapkövét. Az építés tíz évet vett igénybe: 1857. szept. 3-án avatták fel az új színházat, amely ekkor kapta a Miskolci Nemzeti Színház nevet; az ünnepélyes megnyitón Laborfalvy Róza, Munkácsy Flóra, Egressy Gábor, id. Lendvay Márton vett részt, Latabár Endre egy.-ét egészítve ki. Ettől kezdve a legjobb vidéki igazgatók társ.-ai látogatták a várost: Molnár György (1859–60); Sztupa Andor (1870–71), Krecsányi Ignác (1876–77), Miklósy Gyula (1878–81), Csóka Sándor (1893–1896), majd Palágyi Lajos (1907–1919). Az 1800-as évek végén kialakított miskolci színi kerületbe Eger, Gyöngyös, Jászberény, Nyíregyháza, Beregszász tartozott; 1902-től pedig Ungvár, Eger és Losonc. A színház műsorpolitikája egyre jobban igazodott a fővároséhoz. 1916-ban a színházat végérvényesen a város vette tulajdonába. 1921-től Sebestyén Géza, majd 1925-tól 1939-ig Sebestyén Mihály volt az ig. Irányításuk alatt magasra emelkedett a művészi színvonal. Jó társ.-okat szerveztek, sok új tehetséget fedeztek fel. 1939 és 1942 között Miskolc is a cseretárs.-i rendszerbe került. Utána, a színházak államosításáig, 1949-ig, Földessy Géza társ.-a játszott a színházban. – Ir. Keresztesy S.: Miskolc színészetének története 1753-tól 1904-ig (Miskolc, 1903); Emlékalbum a Miskolczon 1823-ban megnyílt első magyarországi kőszínház 100 éves jubileumára (szerk. Keresztesy S., 1923); Miskolci Nemzeti Színház 1823–1973. (szerk. Katona Ferenc, 1973).