Miskolci Nemzeti Színház

(1949– ): az államosítás – 1949 – utáni első igazgató Szendrő Ferenc, majd az őt követő Bozóky István szervezték meg a társ.-ot, s alakították ki azt a profilt, amely a vidéki színházak kívánalmainak megfelelő, vagyis egyaránt játszanak prózai és zenés műveket, operetteket és rendszeresen tartanak tájelőadásokat. 1957–1959 között az épületet korszerűsítették és átépítették. 1966–1985 között az egri Gárdonyi Géza Színház társ.-át a Miskolci Nemzeti Színházzal egyesítették, s a színház Eger színházi ellátását is biztosította. A Kamaraszínház és a Csiszár Imre műv.-i vezetése alatt létrehozott Játékszín a kisebb színpadot a közönséget igénylő kamaradaraboknak, kísérleti előadásoknak biztosít helyet. Ig.-k voltak többek között Mészöly Tibor 1955–57-ben, Jákó Pál 1957–1961 között, Ruttkai Ottó 1961–64-ben, Lendvai Ferenc 1964–1968 között. Latinovits Zoltán 1961-ben itt játszotta először Rómeó szerepét. Művészi megújulás szempontjából igen fontos volt a színház életében 1980–1988 között Csiszár Imre működése, aki előbb műv.-i vez.-ként, majd ig.-ként vezette a társ.-ot.

MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ