Móricz Zsigmond

(Tiszacsécse, 1879. jún. 30.–Bp., 1942. szept. 4.): író. Teológiai, majd jogi és bölcsészettudományi tanulmányait félbehagyta, tisztviselő, 1903-tól az Újság munkatársa lett. 1909-től a Nyugat főmunkatársa, 1929–1933 között szerkesztője volt. Első kötete 1909-ben jelent meg. Első színművét 1909-ben a Nemzeti Színház mutatta be. Játszották darabjait a Víg-, a Renaissance, a Madách Színházban. Több kabarétréfát s egyfelvonásost is írt. 1945 után több Móricz-ősbemutatót tartottak. F.M. Sári bíró (1910); Falu (1911); Szerelem (1915); Pacsirtaszó (1917); Ház az erdőben (1923); Búzakalász (1924); Vadkan (1924); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1928); Úri muri (1928); Légy jó mindhalálig (1929); Szépasszony kocsisa (1929; Kerek Ferkó (1931); Murányi kaland (1933); Rokonok (1934); Forr a bor (1936); Kismadár (1940); Ludas Matyi (1946); Boszorkány (1947); Betyár (1959); Groteszk (1970). Átdolgozásai: Szigeti J.: A vén bakancsos és fia, a huszár (1916); Bornemisza P.: Magyar Elektra (1931).