Munkács színészete

első ismert hivatásos színielőadását Keszy József társ.-a tartotta 1834. jún. 22-én. 1844-ben és 1859-ben Láng Boldizsár, 1858-ban Fejér Károly társ.-a játszott Munkácson. A várost a színikerületi rendszer kiépülése után rendszeresen útba ejtették a társ.-ok. Jelentősebbek közülük: Miklósy Gyula (1871, 1887, 1888), Krecsányi Ignác (1875), Csóka Sándor (1895), Kunhegyi Miklós (1899–1900), Krémer Sándor (1902, 1914, 1916) társ.-a. A Voyta Adolf tervezte kb. 500 nézőt befogadó kőszínházat 1899. nov. 28-án avatták fel. A trianoni szerződés után a Kárpátalján működő m. társ., melynek ig.-i Kiss Árpád (1919–20, 1921–22), Horváth Kálmán (1922–23, 1925–26), Polgár Károly (1926–27, 1929–30), Iván Sándor (1930–31, 1931–32, 1936–37, 1938–39), Juhász Árpád (1932–33), Faragó Ödön (1933), Sereghy Andor (1934, 1935–36) voltak, évente 3 hónapon át játszott Munkácson. 1926. máj. 6-án a kárpátaljai színészet támogatására Ungváron megalakult a Ruszinszkói Magyar Színpártoló Egyesület, 1933. jún. 17-én pedig a Kárpátaljai Magyar Színházi Szövetkezet, amely kezelésébe vette a munkácsi színházat is, megszerezte a koncesszió kiadásának jogát és szerződtette a kárpátaljai társ. ig.-it. Kárpátalját az 1934–35-ös évadtól összekapcsolták a Kassa-központú, kelet-szlovákiai színikerülettel, társ.-uk közös volt. 1939 márc.-a után a színház ig.-ja Inke Rezső (1939–40, 1942–43) és Szabó Hangya Márton (1943–44) volt.