Makai Emil, Fischer

(Makó, 1870. nov. 17.–Bp., 1901. aug. 6.): költő, hírlapíró, műfordító. A Petőfi Társaság tagja (1898). Középiskolai tanulmányai után a bp.-i rabbiszemináriumba járt, mellette bölcsészetet hallgatott. Irodalmi tevékenysége az 1880-as évek végétől kezdődött. 1891-ben adta közre Absolon c. bibliai drámáját, majd Komédiások c. ifjúsági regényét. 1900-ban a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának jegyzője lett. Igazi sikert fordítói tevékenységével ért el. Közel száz fordítása ismert német, francia, angol nyelvből. Új iskolát teremtett az operettfordításban: szinte klasszikus értékűvé tette a szöveget dallamos, színes, élvezetes, költői megoldásaival. F.M. Robinzonok (1899); Tudós professzor Hatvani (1900); Vörösmarty; Kaland (Szécsi F.-cel, 1897); A királyné apródja (Heltai J.-vel, 1899). Fordításai: Toto és Tata (zene: Barnès, 1895); A kék asszony (zene: Varney, Fái I. B.-val, 1897); Gésák (zene: Jones, Fái I. B.-val, 1897); Szőke Katalin (zene: Voss, 1897); Jáfet tizenkét felesége (zene: Roger, 1898); A görög rabszolga (zene: Jones, Pásztor Á.-dal, 1899); San Toy (zene: Jones, Fái I. B.-val, 1900); A modell (zene: Suppé, Ruttkay Gy.-gyel, 1901); Morituri (Sudermann, 1901); A kölcsönkért vőlegény (zene: Audron, 1901). – Ir. Sebestyén K.: M. E. (1923); Sós E.: M. E. (1941); Sebők Lajos: Fejezetek a dekadens irodalomtörténetből (Szeged, 1948).