Némethy György

(Dévény, 1826–Bp., 1901. dec. 8.): operett- és népszínmű-énekes. 1842. júl. 10-én lépett először színpadra, 1848–49-ben honvédként Bem hadseregében harcolt. A forradalom után Kolozsvárra ment, majd 1852-ben Latabár Endre szerződtette. 1855-től 1866-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Ezután ismét a vidéket járta, és igazgatóként is működött. Aradi és kecskeméti szerződések után 1881 nov.-ében került vissza a Nemzeti Színházhoz, ahol nyugdíjba meneteléig, 1898-ig már csak pénztárosnak alkalmazták. A legjelesebb népszínmű-énekesek közé tartozott. Színműírással, fordítással is próbálkozott. Felesége, Eötvös Borcsa igazgató, színésznő volt. F.Sz. Andris (Szigligeti I.: A vén bakancsos és fia, a huszár); Dalos Pista (Szigligeti E.); Omár (Gluck: A rászedett kádi); Gaston (Lytten: Richelieu); F.M. A gályarab (Hugo A nyomorultak c. műve alapján, 1864); A kántor és a molnár leánya (zene: Doppler K., 1859). Fordítása: Offenbach: A kékszakállú.

M.A. 1843: Kecskemét, Pozsony, Győr, 1845–46. Nagyvárad; 1847: Nagybecskerek; 1852: Latabár Endre; 1866: Miskolc; 1867: Kassa; 1869: Nagybecskerek; 1870–72: Miskolc; 1876: Aradi Gerő, Sztupa Andor; 1877–78: Kecskemét; 1879: Homonna; 1880: Nyitra. Igazgatóként: 1873: Szatmár; 1874: Szabadka.