német nyelvű színjátszás Magyarországon

a hivatásos német színtárs.-ok közel kétszáz éven keresztül hatottak a kialakulóban levő m. színészetre. Fontos városokban vált egyre rendszeresebbé az osztrák vándorszínészek jelenléte. A legkorábbi, 1716: Sopron, majd 1733: Pozsony, 1737: Pest, 1742: Győr, 1746: Temesvár, 1752: Nagyszeben, 1760: Buda, 1762: Kassa, 1969: Eszterháza, 1783: Gödöllő, 1786: Kolozsvár, 1790: Brassó, 1795: Nagyvárad, 1800: Pécs. Az ország legrégibb kőszínházai is a németek kezdeményezésére épültek: Sopron (1769), Pozsony (1776), a pesti Rondella átépítése (1774), a budai Várszínház kialakítása (1787), Nagyszeben (1788), Győr (1789), Kassa (1789), Temesvár (1795). – A 19. sz. fordulóján Pozsonyban, Pesten és Budán már egész esztendőben játszottak; a többi városban téli évadokat tartottak, amelyeket a század végére már a magyaroknak engedtek át. Téli-nyári kerületeket is kialakítottak, mint pl. Sopron–Győr, Kassa–Bártfa, Temesvár–Nagyszeben összekapcsolásával. A nagyobb egy.-ek műsora szervesen kapcsolódott a bécsi színházakhoz, beleértve ebbe a „bécsi szűrő” cenzúratevékenységét is. Azonban a 18. sz. utolsó évtizedében jónéhány, m. történelmi hősöket (Árpád, László király, I. István, a Hunyadiak, Mátyás király, Zrínyi stb.) ábrázoló drámát is játszottak. A bécsi kapcsolat eredménye volt pl., hogy Joh. Matthias Menninger társulatában (1765–75-ben) szerepelt La Roche, a Kasperl-figura kialakítója, ill. Karl von Marinelli, híres színész-író. Josef Felix von Kurz, aki két évtizeden át látogatta Pozsonyt, teremtette meg a szinte hírhedt Bernardon-szerepet. Gertrude Bodenburg 1760–1769 között a „szabályos”, klasszicista darabokat honosította meg a rögtönzők ellen vívott harcban. Karl Wahr az 1770-es években (társ.-ában Sophie Körnerrel) jeles Shakespeare-színész, a polgári romantikával ismertette meg a közönséget. Emanuel Schikaneder, A varázsfuvola szövegírója a 80-as évek elején működött Pozsonyban, Pesten és Budán. Chr. Ludwig Seipp 1772–1779 között jó társ.-okkal egész Mo. területén tartott előadásokat. A sz. utolsó évtizedében, már az első m. kezdeményezésekkel párhuzamosan Pest-Budán, Kassán és Temesvárott Heinrich Bulla együttese Joh. Baptist Bergopzoommal váltogatta játékhelyeit. Kelemen Lászlóék harcaiból emlékezhetünk Eugen Busch igazgatására az 1793–1799 közti időből. Jelentős társulatvezető volt Johann Kunz, aki az ország minden nagyobb városában megfordult 1791–1807 között. Az új század első felében azonban lassan mintegy egyensúlyba került a német és magyar színészet. Az 1812. febr. 9-én megnyitott hatalmas Pesti Német Színházzal még a régi polgárság teremtett magának reprezentatív kultúrintézményt, míg csak az épület 1847. febr. 2-án le nem égett. Erősen csökkentek a budai Várszínház német nyelvű előadásai is, hiszen közben élni kezdett a magyarok nemzeti színháza s a politikában is egyre inkább a magyarság vált kezdeményezővé. Így azután hiába indult el 1843-ban a krisztinavárosi Horváth-kertben a későbbi Budai (Nyári) Színkör német társ.-okkal, hiába épül a leégett pesti színház helyére szükségépület, 1870-ben törvény tiltotta meg, hogy az ország fővárosában állandó német nyelvű együttes játsszék. Tűz pusztította el az utolsó pesti német színházat, a Gyapjú utcait, amely 1869–1889 között működött. – Ettől kezdve már csak nagy nyugati együttesek vendégjátékait lehetett látni. Először még éppen a Gyapjú utcai épületben a meiningeniek együttese 1875–1888 között négy alkalommal játszott. A Vígszínházban 1901-től 1936-ig minden évadban megjelent egy-egy együttes. 1901–1934 között ritkábban a Magyar Színház épületében. Minden európai jelentőségű német együttes megfordult Bp.-en: Bécsből a Burghtheater, a Deutsches Volkstheater, a Theater in der Josefstadt, a Raimund Theater társ.-a. Berlinből, a Deutsches Theater, rendszeresen (előbb Otto Brahm, majd Max Reinhardt irányítása alatt) a Neues und Kleines Theater, a Lessing Theater, végül Heinrich George vezetésével a Schiller Theater. Saját együttes élén Paul Wegener, Gizella Werbezirk, Elisabeth Bergner, Hans Moser, az Exl-Bühne mutatkozhatott be a pesti közönségnek a II. világháború kezdetéig. 1945 után a nemzetközi helyzet meggátolta a vendégjátékokat. 1952-ben a berlini Komische Oper kezdte újra a sort, de komoly hatást csak a Berliner Ensemble két vendégjátéka ért el 1959, ill. 1965-ben. 1985-ben alakult meg Szekszárdon a Deutsche Bühne (Szekszárdi Német Bemutató Színpad), amely 1985-től önálló intézmény. A mo.-i német nyelvű színészet összefoglaló történetét még nem írták meg. – Ir. Kádár J.: A pesti és budai német színészet története, 1812–1847 (1923); Benyovszky: Das alte Theater (Bratislava–Pressburg, 1926); Flórián K.: A kassai német színészet története 1816-ig (1827); Vatter I.: A soproni német színészet története 1841-ig (1929); Kardos E.: A pécsi német sajtó és színészet története (Pécs, 1932); Pukánszkyné Kádár J.: Geschichte des deutschen Theaters in Ungarn (1933); Binal: Deutschsprachiges Theater in Budapest (Wien, 1972).