németországi magyar nyelvű színjátszás

1944-ben a menekülttáborokban több m. színházi kezdeményezés jött létre. 1945–46-ban a pockingi táborban estéről-estére tartottak előadásokat. A színház vezetője egy ideig Köpeczy-Boóc Lajos, a Vígszínház volt művésze, 1946 nyarától pedig Lózsy Hugó. Pantó Béla mint szerző, rendező és színész működött. A társ. tagjai: Vaszary Piroska, Kőhalmy Mária, Hefti Ildikó, Gém Ferenc, Morossy Lajos és mások voltak. A színháznak nyolctagú zenekara volt. Híres előadásuk Herczeg Ferenc Kék róka c. művének bemutatása, amely többször is színre került. A tábort 1946 őszén feloszlatták. A társ. vezetője, Lózsy Hugó székhelyét Münchenbe tette át, ahol a Magyar Diák Szövetség égisze alatt a m. táborban hetente tartottak előadásokat. 1947-ben Thuróczy Gyula lett az ig. Egy iskola tornatermét színházteremmé alakították át, ahol 1947. aug. 19-én Hungárai Kamaraszínház név alatt folytatták az előadásokat. A társ. tagjai: Ekecs Ferenc (színész és rendező), Nyilassy Kató, Szabó Zoltán, Czinkota Mihály, Vereczky Kató, Hullmann Gyula, és az időközben eltávozottak: Hajmássy Miklós, Vaszary Piroska, Németh Thyra, Kraszner Károly, Marossy Károly voltak. A társaság 1949 őszén szűnt meg. Németországban, Passauban is voltak időnként m. előadások. 1948. márc. 7-én Harsányi Zsolt A bolond Ásvayné – rend.: Tarnóy Ferenc, 1948. ápr. 25-én Herczeg Ferenc A Gyurkovics lányok. A későbbiekben több ízben is történt – többnyire sikertelen kísérlet – m. nyelvű színház alapítására. Münchenben, 1960-ban Rodriguez Endre indított m. színházat. 1962-ben Kölnben alakult a Magyar Operettszínház Pataky Nagy Béla vezetésével. Bemutatták Kálmán Imre A csárdáskirálynő c. operettjét. 1964-ben Münchenben a Csokonai Színpad létesítését jelentették be.