Nagy Attila

(Pácin, 1933. febr. 12.–Bp., 1992. máj. 13.): színész, rendező. A SzAk elvégzése után 1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1956-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács elnöke volt, ezért börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult. 1962-től a veszprémi Petőfi Színházban színész, rend., 1964–1969 között a Thália Színház, 1969–71-ben a Szegedi Nemzeti Színház, 1971–1986 között ismét a Thália tagja. 1986-tól a kecskeméti Katona József Színház színész-rend.-je, 1988–1990 között műv.-i vez.-je volt. 1990-ben országgyűlési képviselő lett. Sokat szerepelt a televízióban, rádióban, versmondóként is jól érvényesült szép orgánuma. Jászai Mari-díjas (1966, 1975), érdemes művész (1983). F.Sz. Bánk bán (Katona J.); Stanley (Williams: A vágy villamosa); Jago (Sh.: Othello); Eddie Carbone (Miller: Pillantás a hídról); Estragon (Beckett: Godot-ra várva); Tót (Örkény I.: Tóték); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Gyulafy (Karinthy F.: Házszentelő); Fowler (Greene: A csendes amerikai); Edigej (Ajtmatov–Elbert J.–Kazimir K.: Az évszázadnál hosszabb ez a nap). F.R. Sh.: Othello; Madách I.: Az ember tragédiája; Németh L.: Szörnyeteg, Az írás ördöge.

NAGY ATTILA – Tót (Örkény I.: Tóték)