Nagy Imre

(Pest, 1849. nov. 1.–Bp., 1893. szept. 5.): színész, rendező, színiakadémiai tanár. Keresztapját, Kossuth Lajost tartotta példaképének. Középiskolai tanulmányait félbeszakítva vidéki kardalosként kezdte pályáját. 1864-ben; először Szabadkán (1864–65), majd Debrecenben (1865–66) lépett színpadra. 1870-ben a SzAk-tól került a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt. 1889-től rend. és a SzAk tanára lett. Művészetének súlypontját a beszédre, a szó erejére helyezte. Gyönyörű alakja színpadra termett. Hangja behízelgő, mégis férfias volt. Az utolsó hősszerelmesként tartották számon. A sors minden jóval elhalmozta, talán éppen ezért vetett véget önkezével életének az első csalódás után. Ő volt az első Csongor (Vörösmarty M.) és az első Ádám (Madách I.). Felesége Benza Ida énekesnő volt. F.Sz. Tímár Mihály (Jókai M.: Az aranyember); Bánk bán (Katona J.); Faust (Goethe); Ferdinánd (Goethe: Egmont); Coriolanus (Sh.); Antonius, Rómeó (Sh.); Edgar (Sh.: Lear király).