Nagy István

(Maroslekence, 1909–Bp., 1976. jan.): színész. 1927–1932 között a kolozsvári tudományegyetem bölcsészkarán tanult, hét évig Nagyenyeden tanított, majd 1934–1941 között a Thália és a Kolozsvári Nemzeti Színház egyik vezető színésze volt. 1941–45-ben a bp.-i Nemzeti Színház, 1946-tól a Fővárosi Operettszínház tagja, Miskolc, majd újra Bp.-en a Petőfi és Jókai Színház (a későbbi Thália) következett. 1952-től 1963-ig a Déryné Színház tagja, ahol 1972-ben még fellépett. 1940-től rendszeresen filmezett, többnyire főszerepeket játszott. Alakításait bensőségesség és nagy érzelmi-indulati töltöttség jellemezte. Korának előrehaladtával a megelevenített figurák egyre keserűbbekké váltak. F.Sz. Budai Nagy Antal (Kós K.); Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Ajnádi (Nyírő J.: Jézusfaragó ember); Lowing (O’Neill: Mindörökké); Boros István (Hunyady S.); Konstantin (Herczeg F.: Bizánc); Bánk (Katona J.: Bánk bán); Christian (Rostand: Cyrano de Bergerac); Antonius (Sh.: Julius Caesar).