Oláh Gusztáv
(Bp., 1901. aug. 20.–München, 1956. dec. 19.): rendező, díszlet- és jelmeztervező. Ifjúkori színpadépítési, díszlettervezési, valamint librettista próbálkozások után először építésznek készült, a József Műegyetemen folytatott térszerkezeti tanulmányokat. Ezt elhagyva a ZAk-n zongora tanszakon szerzett diplomát, miközben utazásai révén széles körű képzőművészeti tanulmányokat is folytatott. Érdeklődése az opera felé fordult, s e műfaj rendezésének, tervezésének egyik legnagyobb, m. viszonylatban elsők közé tartozó szaktekintélyévé, művészévé vált. Munkáját az Operaházban 1921-ben kezdte Kéméndy Jenő mellett szcenikusként. 1930–1956 között szcenikai főfelügyelő és főtervező, 1936-tól 1941-ig főrend., majd 1941–1956 között vez. főrend. volt. Hevesi Sándor hívására a Nemzeti Színháznak is tervezett. 1927-ben az állami színházak szcenikai főfelügyelője lett. Egyre többet dolgozott a két állami színházon kívül más színházaknak is. Rendezett vidéken, Szegeden, Kassán, Kolozsvárott. A Szegedi Szabadtéri Játékok és a tatai játékok létrehozásában aktív szerepet vállalt. Nagy figyelmet keltettek külföldi rendezései, tervezései Firenzében, Veronában, Milánóban, Stockholmban, Münchenben. Tanított az Iparművészeti Főiskolán és a ZAk-n. Gyakran egymaga végezte a színpadra állítás valamennyi résztevékenységét. Operarendezéseire Márkus László és Hevesi Sándor nyomán a stilizáció és a képszerűség, a zenedráma elsődlegessége, a kort, környezetet, szituációt és jellemet festő és kifejező szépségkultusz, előkelő esztétikai szellem, képzőművészeti jelleg kibontakozása, nagy tömegjelenetek dekoratív pompája, a színészi tehetséget is kibontó drámaiság volt a jellemző. Történeti hitelesség, a szecesszió artisztikuma, a drámához, cselekményhez, jellemekhez való alkalmazkodás rugalmassága, festőiség, szilárd színpadi architektúra, kivételes rajztudás, művészettörténeti tájékozottság jellemezte művészi alkotásokként ható díszlet- és jelmezterveit. 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben kiváló művész lett. F.R. és F.T. Kodály Z.: Háry János; Puccini: Bohémélet; Mozart: Don Giovanni; Verdi: Otello; Respighi: A láng; Erkel F.: Hunyadi László; Bartók B.: A kékszakállú herceg vára; Borodin: Igor herceg; Bartók B.–Balázs B.: A fából faragott királyfi; Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok; Ránki Gy.: Pomádé király új ruhája; Muszorgszkij: Borisz Godunov; Goethe: Faust; Katona J.: Bánk bán; Sh.: Szentivánéji álom; Madách I.: Az ember tragédiája. Tanulmányai: Az operaelőadások realizmusáért; Az operaénekesek mozgáskultúrájáról; Az opera rendezési és játékproblémájáról (Színház- és Filmművészet, 1952, 1955). – Ir. Alpár Á.: O. G., 1901–1956, tervezései, rendezései (1975); Keresztury D.–Staud G.–Fülöp Z.: A magyar opera- és balettszcenika (1975).