örökös tag

1. a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezett színész, magánénekes, magántáncos, rendező, művészeti vezető, koreográfus, aki a budapesti (korábban kolozsvári is) állami színházak – Nemzeti Színház, Magyar Királyi Operaház – tagjaként legalább 20, ill. 15 szolgálati éve során kimagasló művészeti tevékenységet végzett. Az örökös tag címmel kitüntetett művészt élete végéig biztosított nyugdíj, ill. az állami színházak rendes tagjait megillető kiváltságos jogok illették meg. Az első örökös tagsági szerződést 1881. febr. 17-én kötötték Prielle Kornéliával, bár már 1874. febr. 13-án született egy hasonló tartalmű megállapodás, amelynek alapján Erkel Ferencet a Nemzeti Színház, majd a Magyar Királyi Operaház örökös („élete fogytáig”) fő-zeneigazgatójának nevezték ki. A „tiszteleti örökös tag” kifejezést először Jászai Mari szerződésében olvashatjuk, 1900-ban; 2. az államosítást követően a kiemelkedő művészeti tevékenység elismerését, a kedvezmények bizonyos hányadát az állami művészeti díjak új rendszere biztosította. Újabban az egyes színházak tagsága – Nemzeti Színház, Magyar Állami Operaház, Fővárosi Operettszínház és néhány vidéki színház – dönt az örökös tagság adományozásáról.