Örkény István

(Bp., 1912. ápr. 5.–Bp., 1979. jún. 24.): író, dramaturg, drámaíró. 1934-ben gyógyszerész diplomát szerzett. A II. világháború után 1946-ban, hadifogságból érkezett haza. 1949-ben az Ifjúsági Színház, majd 1951–53 között A Magyar Néphadsereg Színháza dramaturgja lett. Voronyezs c. színművének bemutatását 1948-ban nem engedélyezték, és később is, sokszor éveket kellett vitatkozva várnia darabjai színpadi megvalósítására. Első jelentős sikerét a Tóték Thália Színház-beli bemutatójával aratta. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színpadra drámáit Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban. Több műve széles körű nemzetközi sikert aratott. Örkény István a „magyar abszurd” dráma jeles képviselője; abszurditása azonban az asszociálható, felismerhető, átélhető valóságból táplálkozik. F.M. Különös házasság (Mikszáth K. regényének dramatizálása Gyárfás M.-sal, 1948); Zichy-palota (Gyárfás M.-sal, 1949); Tóték (1967); Fekete galamb (1970); Macskajáték (1971); A holtak hallgatása (Nemeskürty I. anyagából, 1973); Vérrokonok (1974); Kulcskeresők (1977); Pisti a vérzivatarban (1979); Forgatókönyv (1982). – Ir. Lázár I.: Ö. I. (1979); Párbeszéd a groteszkről (összeáll. Radnóti Zs., 1981); Földes A.: Örkény-színház (1985); Kósa L.: Pisti a gyógyszergyárban (1989).