Peti Sándor

(Kiskunhalas, 1898. nov. 6.–Bp., 1973. ápr. 6.): színész, színészpedagógus. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta. 1921-ben az Apollo Kabaréban kezdte pályáját. 1923–24-ben, 1926–32-ben, 1933–34-ben tagja volt az Andrássy úti Színháznak. 1924–25-ben a Magyar, 1929–33-ban és 1934–40-ben a Vígszínházban játszott. 1929-ben a Magyar Színházban is fellépett. Játszott 1929-ben a Talkie és 1932-ben a Modern Kabaréban, 1935–40-ben a Terézkörúti, 1939-ben a Dunaparti Színpadon, 1941–42-ben a Royal Varieté Színházban. A II. világháború idején nem léphetett színpadra. 1945-ben a Magyar és Béke Színházban, valamint a Pódium Kabaréban szerepelt. 1946-tól 1956-ig a Nemzeti, 1957–1960 között a Petőfi, 1960–1963 között a Jókai, 1963–64-ben a Thália Színház tagja volt. 1954-ben a Fővárosi Kis Színpadon is fellépett. 1964-ben nyugdíjba vonult, de 1967–1969 között még foglalkoztatta a Thália Színház. 1951–1953 között a SzAk-n színészmesterséget tanított. Karakter- és epizódszerepeket formált meg néhány jellemző vonással, jellegzetes pózzal, hitelesen. Több m. filmet forgatott, és (1926 k.) Berlinben is filmezett. 1958-ban érdemes művész kitüntetést kapott. F.Sz. Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Árpi (László M.: Illatszertár); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Mascarille (Molière: Kényeskedők); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt); Doolittle (Shaw: Pygmalion); A csapos (Molnár F.: Delila); Švejk (Hašek); A postás (Örkény I.: Tóték).

PETI SÁNDOR – Firsz (Csehov: Cseresznyéskert)