Palló Imre

(Mátisfalva, 1891. okt. 23.–Bp., 1978. jan. 25.): énekes (bariton). Tanulmányait a Zak-n végezte, Sik József irányításával. 1917-ben mutatkozott be az Operaházban Alfio szerepében (Mascagni: Parasztbecsület). Vendégszerepelt és tanulmányúton vett részt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, valamint Mascagni meghívására Olaszországban. 1917-től az Operaház magánénekese, 1934-től örökös tagja, 1957–58-ban ig.-ja volt. Kiváló színpadi megjelenése, nagy vivőerejű, kiegyenlített baritonja a magyar operajátszás kiemelkedő alakjává tette. Repertoárja Verdi és Wagner operáinak – Álarcosbál, Aida, Traviata, A trubadúr, Falstaff, Rigoletto, Don Carlos, Simone Boccanegra, ill. Lohengrin, Tannhäuser, Trisztán és Izolda, Istenek alkonya – baritonszerepeitől Rossini, Puccini, Mascagni, Leoncavallo, R. Strauss operáin át a magyar szerzők – Erkel Ferenc, Kodály Zoltán – színpadi műveinek főszerepéig terjedt. A Falstaff és a Simone Boccanegra címszerepeinek első m. alakítója volt. A leghíresebb Kodály interpretátorként tartják számon. Oratórium és koncerténekesként is elismert volt. Kossuth-díjas (1950) és kiváló művész (1951). F.Sz. Posa márki (Verdi: Don Carlos); Luna gróf (Verdi. A trubadúr); Wolfram von Eschenbach (Wagner: Tannhäuser); Figaro (Mozart: Figaro házassága). – Ir. Németh A.: P. I. (1970); Raics I.: P. I. ünnepére (Muzsika, 1976); Németh A.: P. I. halálára (Muzsika, 1978).

PALLÓ IMRE –

PALLÓ IMRE – Tiborc (Erkel F.: Bánk bán)