Pálmay Ilka; Petráss Ilona

(Ungvár, 1859. szept. 21.–Bp., 1945. febr. 17.): színésznő. 1875–76-ban Kassán kezdte pályáját. 1876–77-ben Eperjesen és Szatmáron, 1877–78-ban Kecskeméten, 1878–79-ben a Népszínházban. 1879–80-ban Kolozsvárott, 1880-ban Bécsben, 1881-től 1889-ig a Népszínházban játszott. Gyakran vendégszerepelt külföldön: 1890–91-ben, 1893-ban, 1895-ben Bécsben, 1891-ben Prágában, 1892–93-ban Berlinben, 1896–97-ben Londonban, 1905–06-ban New Yorkban turnézott. 1900–05 között a Nép, 1901-ben a Víg, 1902–03-ban, 1908-ban a Magyar, 1906-ban, 1908–09-ben és 1924-ben a Király, 1919–20-ban a Városi, 1925-ben a Belvárosi, 1928-ban a Nemzeti Színházban lépett színpadra. 1928-ban visszavonult. 1910-ben Kolozsvárott örökös, 1911-ben a Nemzeti Színházban tiszteletbeli tag lett. Pálmay Ilka a század végének legünnepeltebb m. primadonnája volt. Művészetének fénykora egybeesett a klasszikus operett virágkorával. A műfajt ő vitte Mo.-on diadalra. Szépsége, tisztán csengő hangja, megjelenésének természetes bája, finom ízlésű játéka lenyűgözte a nézőket. Drámákban és népszínművekben is sikere volt. Verseket írt, s kiadta emlékiratait. F.Sz. Erzsike (Csepreghy F.: Sárga csikó); Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok); Magdolna (Rákosi J.); Szép Heléna (Offenbach); Pillangókisasszony (Belasco); Boccaccio (Suppé); Nebáncsvirág (Hervé); Yvonne (Planquette: A kalózkirály); Yum-Yum (Sullivan: A mikádó); A gerolsteini nagyhercegnő (Offenbach); Lisbeth (Planquette: Rip van Winkle); Bronislawa (Millöcker: A koldusdiák). Könyvei: Fájó szívből (versek, 1884); Emlékirataim (1912).

PÁLMAY ILKA