recitativo

(olasz): szólisztikus hangszerkíséretes énekbeszéd, amely a 17. században, Itáliában az operával összefüggésben alakult ki. A recitativo olyan kötetlen éneklési módot jelöl, amelyet a kottában zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus, szillabikus szövegkezelés és gondos prozódia jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát. Amint az opera fejlődése során kialakulnak az áriaformák, dramaturgiailag is szétválik az ária és a recitativo. A recitativo válik a cselekmény hordozójává, míg az ária ennek érzelmi reflexiója. Két alapvető típusa a recitativo secco (’száraz’), vagyis csupán csemballó (esetleg continuóval megerősített) kíséretével és a recitativo accompagnato (’kíséretes’), zenekarral kísért recitativo, amely a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként jelenik meg.