revüoperett

az operett színjátéktípusának a 19–20. század fordulóján létrejött revü hatására az 1920–30-as években kialakult változata, melyben a laza szövésű cselekményt humoros, néha erotikus jelenetek, akrobatikus és sztepptáncok, betétszerű dalok, tömegjelenetek, színpadtechnikai látványosságok tarkították. Zenei anyagára a harsány, fúvósokra-ütősökre épülő, jazz-szerű hangszerelés, a ritmusnak a dallam feletti uralma jellemző. A revüoperett létrejöttében a színházak művészeti és gazdasági versenyhelyzetbe kerülése (a film, a revü, a rádió, a jazz-zene konkurenciája) játszotta a meghatározó szerepet; a siker, az anyagilag rentábilis nagy szériák (en suite-előadások) biztosítása érdekében a klasszikus (bécsi) operett átalakítására, film- és revüsztárok szerződtetésére, látványos és technikai szuperprodukciók létrehozására volt szükség. A m. revüoperett legnevesebbjei Ábrahám Pál, Eisemann Mihály és Fényes Szabolcs voltak.