Radó Béla

(Pécs, 1876. máj. 8.–Bp., 1963. jan. 10.): színigazgató, színész. 1900-tól daltársulati ig., majd 1911-től az Országos Színészegyesület tagja lett. 1912-től kerületi színigazgatóként vidéken működött elismeréssel, jól szervezett társ.-ával. 1912-től Nyitrán és Fejér megyében, 1914-ben Csornán, 1918–19-ben Szegeden, 1919–20-ban Karcag–Kisújszállás–Békés, 1921-től Hajdú–Békés környékén, 1924–26-ban Dunaföldvár–Dombóvár–Nagyatád–Csurgó–Barcs–Siklós, 1926–1929 között Szekszárd–Keszthely–Kőszeg állomáshelyeken léptek fel. 1922-ben az Országos Színészegyesület tanácsosa lett. 1940 körül nyugdíjba vonult. 1945 után a Nemzeti Színházban kapott kisebb szerepeket. Komikus epizódszerepekben lépett fel, érdemeit főként vidéki színházszervező munkásságával szerezte. F.Sz. Cléante (Molière: Tartuffe); D’Obigny báró (Verdi: Traviata); Orrondi (Sh.: Szentivánéji álom).