Rajz János

(Bp., 1907. febr. 13.–Bp., 1981. júl. 20.): színész. Színészcsaládból származott, szülei és testvérei is színészek voltak. Főiskolát nem végzett. 1924-ben, Debrecenben lépett fel először. Pályája állomásai: 1925–27-ben Szegeden, 1927–28-ban Debrecenben, 1928–29-ben több vidéki városban, 1929–30-ban a Király Színházban, 1930–31-ben Pozsonyban, 1931–33-ban Kassán, 1933–1939 között Miskolcon, 1939–40-ben Kassán, 1940–41-ben Pécsett, 1941–43-ban Debrecenben, 1943–44-ben Szabadkán, 1944–45-ben Debrecenben, 1945–1951 között a Szegedi Nemzeti Színházban, 1951–52-ben a Fővárosi Víg Színházban játszott. 1952-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahonnan 1976-ban ment nyugdíjba. Pályáját táncoskomikusként kezdte, elsősorban operettekben szerepelt, de néhány évig artistaként is fellépett. A Nemzeti Színházban kiváló karakteralakításaival hívta fel magára a figyelmet. Alacsony termet, jellegzetes orgánum, egyszerű színész eszköztár, remek jellemábrázoló képesség, száraz humor jellemezte. Sok filmben és tvj.-ban szerepelt, szinkronizált és a rádió is foglalkoztatta. (Szabó Ernő halála után ő vette át Szabó bácsi szerepét a Szabó-család c. rádió-sorozatban). Kossuth-díjas (1958), Jászai Mari-díjas (1957), érdemes (1965) és kiváló művész (1973). 1976-ban létesítette a Rajz János-alapítványt. F.Sz. Petrovics hadnagy (Kálmán I.: A cirkuszhercegnő); Inas (Szigeti J.: Rang és mód); Celestin (Hervé: Nebáncsvirág); Hlesztakov (Gogol: A revizor); George (Steinbeck: Egerek és emberek); Dudás (Sh.: Szentivánéji álom); Scapin (Molière: Scapin furfangjai); Balga (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Corvino (Jonson: Volpone); Írnok (Németh L.: Galilei); 1. gyilkos (Sh.: Macbeth); Kikiáltó (Weiss: Marat/Sade); Bíró (Weiss: Vizsgálat); Tiszteles (Shaw: Warrenné mestersége); Harpagon (Molière: A fösvény).

RAJZ JÁNOS – Zápolya (Csiky G.: Mukányi)