Rakodczay Pál

(Pest, 1856. jan. 15.–Szentendre, 1921. jún. 6.): színész, színigazgató, szakíró, színháztörténész. Jómódú polgári család tagja volt. 1876-ban sikertelenül jelentkezett a SzAk-ra. Ekkor a német színtársulatoknál próbálkozott, de ott sem foglalkoztatták. 1877-ben tanítói pályára lépett, s közben adatokat gyűjtött megírandó színháztörténeti műveihez. Emellett színikritikákat, tanulmányokat írt m. és német nyelven. 1886-ban a Petőfi Társaságban Kántornéról tartott előadást. 1887-től öt éven át különböző társ.-oknál vendégként Az ember tragédiája Luciferének szerepében lépett fel. 1889-ben Debrecenbe szerződött színésznek és rendezőnek. 1890-ben Német- és Franciaországban járt tanulmányúton. Anyai részről kapott öröksége tette számára lehetővé, hogy 1891 és 1900 között megszakításokkal saját társ.-a élén látogassa a vidéki városokat. Főbb állomásai: 1891-ben Igló, Lőcse; 1892-ben Eperjes, Losonc, Győr, Szombathely, Arad, Nyíregyháza, Makó; 1893-ban Zombor, Baja, Nagykanizsa, Békéscsaba; 1894-ben Kassa, Eperjes; 1895-ben Kecskemét; 1896–97-ben Békéscsaba, Kecskemét; 1899-ben Nagyenyed, Torda, Mezőtúr, Nyírbátor, Mátészalka. 1900 febr.-jában Szatmáron feloszlatta társulatát, s ismét tanári állást vállalt. Nyugdíjas éveit anyagi gondokkal küzdve Szentendrén töltötte. Színészi érvényesülését gyenge alkata, színtelen hangja akadályozta meg, bár a kritika mindig elismerte felkészültségét. Már első ig.-i éveiben a klasszikus drámák, elsősorban Sh. műveinek népszerűsítésével szerzett hírnevet. Az ember tragédiáját közel ötvenszer (!) tűzte műsorára. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a kor művészi irányzatának, a naturalizmusnak meghonosításában. A díszletek és jelmezek korhűségére törekedett. Kiváló szakíró volt. Éles megfigyelései, átfogó elemzései, leíró kritikái máig is hatnak. Nagy forrásértékű színháztörténeti levelezését a Nemzeti Múzeum Könyvtárára hagyta. F.Sz. Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Gritti (Szigligeti E.); III. Richárd, Lear király, Falstaff (Sh.); Harpagon (Molière: A fösvény); Biberach (Katona J.: Bánk bán). F.M. Színpadi tanulmányok (1881); A színészet módszere (1884); Jászai Mari mint Elektra (1891); Prielle Kornélia élete és művészete (1891); A színészet a művészetek rendszerében (1896); Szigligeti Ede élete és költészete (Pozsony, 1901); Katona József élete és költészete (Pozsony, 1901); Dramaturgia (Pozsony, 1902); Egressy Gábor élete és kora (1911). – Ir. R. P. válogatott írásai (szerk. M. Császár E., 1961); Sz. Suján A.: Az ember tragédiája Rakodczay Pál-féle vidéki előadásai 1887–1900, Színháztud. Szemle, 12. sz., 1988).

M.A. 1887: Zombor; 1887–88: Szatmár; 1888–89: Miskolc.